Média
Sport
Informatika
Ivan and the Parazol
2011. december 12. hétfő, 08:26
Nem parázol - Parazol
Voltál már olyan koncerten, hogy úgy érezted, minden számot kívülről fújsz, ismersz, pedig akkor hallottad a zenekart először játszani? Nöttél már fel a 60-70-80-as évek zenéjén úgy, hogy sok-sok évvel később, amikor már szinte mindenki elfelejtette (kivéve persze azokat, akik ezen nőttek fel), egyszercsak egy kis csapat újra ezzel a hangulattal lep meg? Történt már olyan, hogy véletlenül összefutottál egy koncert után egy régi-régi ismerőssel, és kiderült, hogy épp csak elmulasztottad a koncertet, ahol ráadásul ő zenélt? Nos, ha ezekre igennel válaszoltál, akkor lehet, hogy Te én vagy, mert én ezeket pont átéltem, átélem, és remélem még sokáig át is fogom élni...
Miről is van szó? A képlet egyszerű, és nem matek: zene, méghozzá a javából, ifjonc, de annál profibbnak ható zenészek kezei közül.
Ivan and the Parazol
Ismerettségem a zenekarral egy igencsak szerencsésnek mondható véletlen kapcsán kezdődött, de persze semmi sincs véletlenül, és a gitárost sem véletlenül tanítottam annó. (: Úgy kezdődött, hogy nem tudtam a dologról, és egy koncerten nem voltam ott. Nos, ilyen azóta sem fordult elő szinte, és ez az első alkalom annyira megviselt, hogy hazajőve rögvest muszáj volt előkeresnem az éterben az együttest. Ehhez azt hiszem jobb kezdést nem is találhattam volna, mint a zenekar első videóját, egy igencsak lendületes, fülbemászó, és minden porcikát megmozgató menetelést, a Marshallt
Innentől fogva pedig nem volt megállás a lejtőn. Fészbuk, májszpész, zene zene után, mindent meg akartam hirtelen hallgatni, amit csak lehetett! Holott nem ez az igazi élmény! Az igazi élmény az, amikor ott állsz (dehogy állsz, képtelen vagy egyhelyben maradni, neked is meg kell őrülni) a színpad előtt, a zenekar pár deszkával feljebb, de csak hogy tényleg mindenki lássa rendesen, apait-anyait beleadva betölti mind hangzásban, mind mozgásban a teret, ontja magából a slágereket, amikre nem tudsz nem táncolni, amiket nem tudsz nem dúdolni, és amik azon nyomban beveszik magukat a fejedbe, akárcsak egy kiírthatatlan fertőzés. Egyszerűen belédég, és átvágtat egész testeden a tűz. (:
Lehet azt mondani, hogy de hát ilyen zene volt már... Egyrészt volt, de nem pont ilyen, mert ez egy kicsit mégis más, ebben nem csak Doors van, hanem egy kis ma, és az öt srác. Másrészt volt, de ma van még, aki élőben is megkínál ezzel?
És igen, valamire mégis jó még ez az ismétlés: aki nem ezen a típusú zenén nevelkedett, akinek nem része ezeknek a dallamoknak a hullámzása, aki nem hallgatott rongyá ilyen "közönséggelbeszélgetős" számokat, annak most itt a remek alkalom! Szép csomagolás (-;, szuper tartalom, és ha kibontod.... robban! Aki pedig ezzel cseperedett...!
Noszahajrá! Próbáljátok fel ezt az élményt, és garantáltan nehéz lesz levetkőzni! De ki akarja?!
Csak egy jótanács: Aki nem szereti a változatos témákat, a dallamos nótákat, a húzós szólamokat, a féktelen, de precíz hanghurrikánt, az persze meg ne hallgassa, és főleg: ne menjen koncertre! P: (Én épp most jöttem haza egyről...)
Iván - ének / Máté - szólógitár / Jani - basszusgitár / Beke - billentyűk / Simi - dob
Fűrész Edit
